Vasárnap lomtalanítás volt a békásmegyeri lakótelepen. Mint általában minden kerületben, itt is jóelőre le- (vagy inkább el)foglalták az utcákat a lomisok, akik a szerintük értékesebbnek vélt cuccokat ott helyben árulják. Amit más kidobott azt meg lehet venni tőlük. Az egyik lomis egy eléggé leharcolt állapotban levő Commodore 64 C-t (reset gombosat!) és egy 1541 lemezegységet talált, de meglepő módon nemcsak hogy nem belezte ki azon nyomban hanem kitette egy asztalkára árulni, 2000 Ft-ot kért értük. Úgy 100 méterre onnét megtaláltam azt a dobozt amibe ezeket a cuccokat kitehették mert az alján egy rakás floppy volt szétszóródva. Ezeket gondolom nem tartotta értékesnek ezért nem vitte magával, boldogan markoltam ki a dobozból az összeset.
Ekkora mázlit!! :)
Ezen a képen olvashatóbbak a cimkék, úgy tűnik az összes játék lesz, mindenesetre nagyon jó érzés ilyeneket találni! :)
Régen (93-95 között) nagyon sok kazettám és floppym volt, akkortájt cserélgették le a C64-et PC-re az ismerőseim és nekem adták a kazettákat, de a Rákospalota-újpesti (ma Novák) piacon is lehetett venni commodorehoz másolt játékokat.
Akkoriban az volt a szórakozásom hogy az összes játékot kipróbáltam és ami megtetszett azokat kiírtam lemezre, gondolván arra hogy milyen jó lesz majd később játszani velük. Aztán amikor egész szép gyűjteményem lett belőle akkor beleuntam és eladtam az egészet pár ezer forintért. Így utólag kár volt annyi időt pazarolni a mentésekkel...
Mintha egy nagy szoba tele lenne mindenféle méretű dobozzal, mindegyikben van egy-egy ajándék de csak akkor tudod meg hogy mit rejt, ha kibontod. Ami tetszik azt félreteheted magadnak, ami nem tetszik azt kidobhatod. Egy ideig nagyon izgis a bontogatás meg a várakozás, de egy idő után azért ki lehet ismerni hogy mi lehet benne és ezért unalmassá válik az egész.
Emlékszem, a játékok amiket kipróbáltam kb. 80 %-ban gagyik voltak, csúnya grafikával, éppen ezért egy-egy jó játékba botlani nagy öröm volt.
Akkor persze még nem volt internet hogy utána nézzek egy-egy játéknak, csak a nevéből sejthettem hogy milyen stílusú lehet, illetve a blokkméretéből azt hogy mennyire egyszerű a játék (a kis méretőeknél nagyobb volt az esély rá hogy gagyi lesz).
Ugyanez a "dobozos" élmény volt amikor pár napja megláttam azt a sok lemezt, éppen egy dobozban. :)
Érdekes hogy ugyanolyan örömet okozott mint gyerekkoromban, pedig azóta kétszer annyi idős lettem... :)
A végére itt egy fénykép, az egyik a lemezre írt játékról. Arra nem jöttem rá milyen kódot kell beírni a nukleáris bomba aktiválására, így nem sok esélyem volt a játékban... :)
Utolsó kommentek